A ma már klasszikusként tisztelt művek születésükkor kortárs irodalomnak és színművészetnek számítottak, a szerzők és színházművészek koruk aktuális konfliktusait igyekeztek megragadni. Ezért robbant olyan óriásit Molière komédiája is bemutatásakor. Igazi klasszikussá pedig azért válhatott, mert a megragadott konfliktus korokon átível, más és más formában újratermeli önmagát. A hiszékenységgel visszaélő álszent ma is korunk hőse, tündöklése és bukása számos viszonylatra vet fényt, önmagunkra és környezetünkre ismerhetünk. Mindez persze komédia, ahol a viszonyokat a nevetés, a hahota rendezi el. Molière műve nem szorul arra, hogy a siker érdekében szavait, szituációit kiforgassuk, direkten aktualizáljuk. Csak pontosan szeretnénk elolvasni és mai idegrendszerrel, saját véleményünkként eljátszani. Segítenek ebben parádés helyzet és jellemkomikumok, Vas István klasszikussá vált fordítása, az emlékezetes figurák.
Színházi percek:
