A Vízkereszt - Shakespeare egyik legnépszerûbb, nálunk is igen gyakran játszott vígjátéka - látszólag egyszerû mû, lényege a felszabadult, vidám bolondozás, a sokszoros félreértések és csalódások, álruhák és átöltözések kacagtató kavalkádja. Már a korai kritikusokat is meggondolkodtatta azonban, hogy a mû 1601-ben a Hamlettel egyidõben keletkezett. A fontosabb szereplõk lényegében egyetlen érzelmet bontanak ki a darabban: a viszonzatlan, reménytelen szerelem motívumát. Orsino, Illíria hercege szerelmes a szép Oliviába, aki rá sem hederít. Ugyanakkor Viola annál is inkább reménytelenül vágyódik Orsino után, mert ahhoz, hogy a közelébe kerüljön, fiúruhába kell öltöznie és ura bizalmasaként, annak mintegy szerelmi postásaként kell asszisztálnia Olivia meghódításához. Olivia éppen Violáért rajong olthatatlanul. A sok semmibe futó érzelem már eleve valami tragikus felhangot visz a mûbe, és ezt nem ellensúlyozza, sokkal inkább kiemeli a bohócok féktelen tréfálkozása, valamint Malvoliónak, Olivia udvarmesterének (aki egyébként szintén reménytelenül szerelmes) állandó kifigurázása. A darab happy enddel zárul, az egyszerû vígjáték azonban addigra talányos, összetett mûvé alakul, valódi shakespeare-i remekmûvé.

Viola / Sebastian: Egyed Brigitta
Orsino: Zayzon Csaba
Olívia: Stefancsik Annamária
Malvolio: Koscsisák András
Nemes Böffen Tóbiás: Kiss T. István
Nemes Keszeg András: Molnár Ervin
Mária: Kovács Ágnes Magdolna
Bohóc: Kiss Dávid
Fábián: Kreschka Ágnes
Antonio / Tengerészkapitány: Varga András
Valentine: Szelle Dávid
Curio: Németh Ádám

Zene: Omega együttes
Díszlettervező: Kovács Yvette Alida
Jelmeztervező: Justin Júlia
A rendező munkatársa: Kiss Dávid