Csukás István Utazás a szempillám mögött című zenés mesejátéka a szerzőkre oly jellemző álomdramaturgiára épül. Egy magányos kisfiú, Lackó, elgurult üveggolyóját hiába keresve elalszik. Álmában különös lények szólítják meg, szobája tárgyai szokatlan alakot öltenek, nyílnak, dőlnek, felemelkednek, átlátszanak. E mesés környezet minden elemében Lackó hétköznapjait, olvasmány és televíziós élményeit, az őt körülvevő világ figuráit tükrözi vissza, ám a gyermeki fantázia sajátos, a hétköznapoknál színesebb, ötletesebb rendszerbe szervezi azokat. A méltóságteljes, rokokó Dísztök, a commedia dell’arte eszközeivel élő virtuóz szófacsaró Seregélyek, a rock ritmusában beszélő-mozgó-éneklő Nyulak, a Scherlock Holmes-t idéző, kiérdemesült Sánta Kutya, az operista Hangutánzó Bagoly, a csupaideg Pukkancs Egér, a titokzatos Keresztes Pók figurája a természeti világot ötvözi mulatságos és költői módon az emberi természet esendő, ám mégis szerethető tulajdonságaival. Utazó hősünket egy hűséges kísérő, a Hangya kíséri, akinek szeretete, tiszta barátsága, önfeláldozása katartikus szituációkba helyezi Lackót. A végül megtalált üveggolyó örök barátokat szerez, akik ugyan csak az álomban elérhetők, de létezésük a valóságot teszi elviselhetőbbé, teljesebb emberré formálva a kisfiút.