Picasso egyetlen színpadi műve a II. világháború alatt született. Művésztársasága egy hotelben élte szerelmi vágyakozással, halálfélelemmel teli, ám szabadságra, örömökre, békére vágyó életét. Öniróniával, fekete humorral, megrendüléssel, groteszk lírával vallanak magukról, esendőségeinkről, vágyakozásaikról. Jelen világunkban színházunk társulata természetesen a maga képére alakította ezt a különös művet, aktualitását mai érzéseink, saját helyzetünk adja. Apollainere és Lorca versei, prózái is beleszövődnek Picasso szövegébe, nem is beszélve Puccini és Offenbach operaáriáiról, Foure, Brecht – Weil, Marlene Dietrich dalairól, ott születő képekről, melyeket a társulat improvizációi tesznek az előadás szerves részévé. A művészet játékain túl számos meglepetés teszi élvezetessé, színész és néző igazi találkozásává ezt az estét Veszprém egyik legújabb büszkeségében, a Vár képzőművészetnek helyet adó Dubniczay Palotájában.

Picasso: Egyed Brigitta
Nagylábujj: Zayzon Csaba
Tortácska: Stefancsik Annamária
Függöny 1.: Kovács Ágnes Magdolna
Függöny 2.: Fekete Boglárka
Direktor: Molnár Ervin
Kövér szorongás: Varga András
Sovány szorongás: Szelle Dávid
Bütyök: Németh Ádám
Bohóc: Soós Melinda
Aqva: Kiss Dávid
Csend: Kiss Borbála
Kisfiú: Horváth Bence
Dezirén: Ihász Irén

Jelmeztervező: Justin Júlia
Zenei vezető: Regovics Zsuzsanna
A rendező munkatársa: Kiss Dávid