Heltai Jenő a kabaré születésének pillanatát így idézte fel: „ A magyar költők többé nem érik be azzal, hogy egy romlott idegen társadalom erkölcsein és erkölcstelenségein mulassanak, hanem föleszmélnek és fölfedezik, hogy nálunk is hibák vannak. Ennélfogva megpróbálják színpadra vinni önnön félszegségeinket, önnön vétkeinket. Mámorosan kapnak a nagyszerű, új lehetőségeken: kis dalba sűríteni egy kis komédiát, egy kis prédikációt, figyelmeztetést, korholást, rámutatnak a rikító fonákságokra. Rendkívül tehetséges, fiatal muzsikusaink megzenésítik ezeket a dalokat, és a kabarék közönsége megértőn és bűnbánóan tapsol az előadónak. A miniszterek, a rendőrség, a packázó hivatalnokok, a városi tanács, a féktelenkedő operettprimadonnák, a magyar nemesi előnévvel hivalkodó, de csak németül beszélő császári-királyi generálisok hosszú sora hajtja fejét a kabaré nyaktilója alá: a kabaré nemcsak nevettet, hanem gyilkol is.”
A Pannon Várszínház - a szabadterek bensőségességét, nézői felszabadultságát kiaknázva- a 2005-ös nyári szezonban a pesti kabaré virágkorát idéző színházi esttel mutatkozik be. A kabaréjelenetek, kuplék, sanzonok, táncjelenetek a 20-as, 30-as évek kimagasló színvonalú, hihetetlen bőségű anyagából kerülnek kiválogatásra. A jól ismert, bravúros technikával megírt ellenállhatatlan humorú félreértések, a közélet fonákságai a legnagyobb mesterek, Nóti Károly, Karinthy Frigyes, Rejtő Jenő által idéztetnek meg. A tréfák és kuplék különös ismertetőjele és alapvető humorforrása, hogy mindig „arról van szó”, ám mindig körülírtan, sejtetve, átnevezve, s épp ezért pikánsan. Mindehhez szépen simulnak a pesti kabaré elkomorodó, szívfacsaró pillanatai, a „Tanulj meg fiacskám komédiázni” vagy az „Én apukám…”című sanzonok.
